2011 szeptember 25. | Szerző: Columba |
Mikor gyengén alélsz egy ölelő karban
mikor csitítod szíved, hogy dobogjon halkan…
mikor hiszel már egy ki nem mondott szóban
semmi sem fájhat annál jobban
mikor hirtelen támad az északi szél,
mikor minden beborít a jéghideg tél.
Mikor magadat öleled s csak egy könny simít téged
néma a telefon de te hallani véled,
átkozod az éjjelt, hogy álmodni mert,
a virradatot mert oly hamar kelt…..
Már megint…. vers, blog… és még mi?! javíthatatlan vagyok:(
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: